Az Országos Bírói Tanács (OBT) a bíróságok
központi igazgatásának, azaz az OBH-nak a felügyeleti testülete. Tagjai: a
Kúria elnöke, továbbá 14 bíró.
Az OBT véleményt nyilvánít és ajánlásokat
tesz.
Az OBT működési feltételeit az OBH
biztosítja.
Az OBT minden ülésén - ideértve a zárt ülést is - részt vesz az OBH által delegált jegyzőkönyvvezető, tanácskozási joggal részt vesz az OBH elnöke és az igazságügyért felelős miniszter, ... stb.
Az OBT ülésén elhangzottakról a jegyzőkönyvet az OBH készíti.
Gratulálunk!
Orbán, és vele
Magyarország keresztet vethet az IMF hitelre, és feltehetően más EU forrásokra is. Az EU nyilvánvalóvá tette, hogy
nem fogja finanszírozni egy diktatúra kiépítését – ahogy a világon máshol sem.
Természetesen nem fogják szóról szóra előírni, miben kellene megváltoztatni azt
a pár száz törvényt, amit az elmúlt két évben fogadott el a nemzeti kétharmad.
Elő lehet venni újra az alkotmányjogi tankönyveket, kedves jogász kollégák!
Akik, úgy tűnik, valóban csak ügyeskedést, szabálykerülést tanultak a jogi
egyetemen, ahogy ezt most is feltételezik a többi jogászról. Talán az a baj, hogy a Wikipédia „jogállamiság”
szócikke igen gyenge, más forrást pedig nem tanulmányoztak.
A Médiahatóság számtalan rendeletet alkotott az elmúlt év során. A társadalmi egyeztetés ezek esetében általában 4
napig tartott, beleértve egy hétvégét. Amennyiben a karácsony is beleesett,
akár 10 napig is. (december 16-20., december 20-30, december 23-január 2., február
17-21.). Péntekről keddre. A legjobb még a dec 20-30, ebbe hét munkanap is
beleesett, már amennyire a karácsony előtti napokat és a két ünnep közötti
napokat teljes munkanapnak lehet számítani.
Törvény szerint a rendelet-tervezeteket “úgy
kell közzétenni, hogy a tervezet céljához és hatálybalépéséhez igazodóan
megfelelő idő álljon rendelkezésre a tervezet érdemi megítéléséhez és a
vélemények kifejtéséhez, továbbá a jogszabály előkészítőjének arra, hogy a
beérkezett véleményeket, javaslatokat érdemben mérlegelhesse.” Valamint,
összefoglalót kellene készíteni a beérkezett véleményekről, valamint az
elutasított vélemények esetében az elutasítás indokairól, és a honlapon a
véleményezők listájával együtt közzétenni. (2010. évi CXXXI. törvény ajogszabályelőkészítésben történő társadalmi részvételről, 10-11. §.)
Lehetséges persze, hogy nem érkeztek vélemények a rendeletalkotási tervekhez, ilyen határidőkkel épp az ellenkezője lenne csoda. Bátran állíthatjuk, hogy a Médiahatóság nem tartja be törvényi kötelezettségét, hogy elegendő időt adjon a társadalmi véleményezésre.
Bár a fent idézett törvényhely miniszteri rendeletre vonatkozik, a Médiahatóság Elnökének rendelete ezzel egy megítélés alá kell essen, hiszen “[a]z Elnök miniszteri ... illetményre és juttatásokra jogosult. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az elnök esetében a miniszter jogállására vonatkozó ... más törvényben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell. (Mttv. 112.§ (3))
Ahogy sejteni lehetett:
ha egy bizottság több hónapig gondolkodik arról, ami elsőre nyilvánvaló,
hovatovább már bizonyított, akkor fel fogja találni a fából vaskarikát. Azaz,
aki úgy doktorál, hogy nem ismeri a tudományos munka szabályait, az nem hibás, hanem
a tanára az. Ha Schmitt hiányzott az A betűnél az iskolában, és ezért soha nem
használja azt írásban, akkor sem ő a hibás, hanem az általános iskolai tanára,
világos?
A Bizottság szép kis
salamoni döntést hozott, csak azt felejtette el, hogy a doktorira eleve csak az
jelentkezhet, akinek már van egy diplomája. A diplomához pedig legalább egy
tudományos munkát – a szakdolgozatot – be kell adni, ennek pedig ugyanazok a
formai követelményei, mint a doktori dolgozatnak. Tehát a szakdolgozati
konzulens is elmulasztotta őt tájékoztatni a tisztességes hivatkozás
szabályairól. Nos, ami a szabályokról való tájékoztatást illeti: nem arról van
szó, hogy egy apró formaságban tévedett Schmitt: lehetne a dolgozat túl hosszú,
túl rövid, rosszul bekötve, vagy rosszul tagolva szerkezetileg. Arról van szó,
hogy a dolgozatot nem ő írta, gyakorlatilag
elejétől a végéig lopta, ráadásul mindössze két forrásból! Ezt semmilyen
konzulensi tájékoztatás nem tudta volna helyre tenni. Ha jól értem, szegény
néhai konzulens elfelejtette Schmittet arról tájékoztatni, hogy a doktori
dolgozatot neki magának kellene megírnia, s ezt Schmitt magától nem tudta
kitalálni.
Ezekre az esetekre is van
egy szabály: ignorantia iuris non excusat,
azaz: a jog nemtudása nem mentesít. Feltételezem, a doktori követelményei is
benne vannak a megfelelő jogszabályban, illetve egyetemi szabályzatban, s az
állam feltételezi, hogy az állampolgár ezeket áttanulmányozza s ezek
szellemében cselekszik.
Namármost a
következményekről:
A régi és új alkotmány
szerint egyaránt „Magyarország államfõje a köztársasági elnök, aki kifejezi a
nemzet egységét, és õrködik az államszervezet demokratikus mûködése felett.” Ez
az ember képviseli Magyarországot, és fejezi ki a magyar nemzet egységét. Hogy
mi felett őrködik, azt most hagyjuk is.
Elég abból, hogy
Magyarországot már így is hülyék gyülekezetének tartják külföldön, amelynek a
politikusai hazugok, és európai politikusoknak kell időnként rájuk pirítani
hogy ne hazudozzanak összevissza. Hogy könnyen olyan kép alakulhat ki, hogy a
magyar nép birka, amely mindent elhisz és eltűr, közben pedig büszke arra,
amilyen – mármint, hogy magyar.
Ha azonban, ahogy most
kinéz, megállapítják Magyarország legfőbb közjogi méltóságáról, hogy igen-igen,
a disszertációját mástól lopta, de hát nem ő tehet róla, hisz nem tudta, hogy
ezt nem szabad – már semmi sem menthet meg minket attól, hogy a „magyar” szó a
„tökkelütött”, illetve a „beszámíthatatlan” szinonimájává váljon szerte a
világon. Hogy ennek hagyományai is vannak, ld.: http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/A-becs%C3%BCletes-tolvaj-Marci/details
Elég abból, hogy
Magyarországon akár bíróság is kimondhatja a törvénysértést, ha azt olyan nagy
méltóság követi el, mint az ORTT, vagy a köztársasági elnök, akkor a kimondott
törvénysértés következmények nélkül marad. Az érintettnek magának kellene
levonni a következtetést, mint ahogy az ORTT-nek a néhai Rtv. szerint fel
kellett volna bontani a szerződést, ha azt nem lehetett volna megkötni.
Oktatóként mit mondhatok
ezután a hallgatóknak, miért ne plagizáljanak?
Milyen vastag bőre van
annak a személynek, akiről bebizonyosodott, hogy a) azt nem tudja, hogyan kell
doktorit írni b) ezért összeollózza, azt is bénán (mutathatok pár ügyesen
összeollózott dolgozatot) c) amikor leleplezik, megpróbálja kimagyarázni d)
amikor nem sikerül, hanem bebizonyosodik, eltűri a szégyent, és továbbra is
képviseli „Magyarországot”, illetve a „nemzet egységét”? Magadat, Palikám.
Engem ugyan nem képvisel ilyen ember.
Amelyik gyerek biztonságos,
kulturált és gazdag családi környezetben nevelkedik, annak biztosítva van a jövője:
be fog jutni a kevés államilag finanszírozott felsőoktatási hely valamelyikére.
Amelyik gyereket a szülei sem intellektuálisan, sem gazdaságilag nem tudnak
támogatni, az 16 éves korától segédmunkára lesz ítélve, azaz gyakorlatilag
munkanélküliségre, cselédségre (bár így még cselédként is nehéz elhelyezkedni).
Az úgynevezett
középosztály pedig a gatyáját is rá fogja fizetni a gyereke taníttatására:
előbb azért, hogy különórák révén felkészítse a felvételire, majd, ha nem felel
meg mégsem, a tandíjra.
Várom az hipnopédikus ideológiai
nevelés (alvás közbeni agymosás) törvénybe iktatását, a társadalmi együttműködés
és harmónia érdekében.
Ha ezt a rendszert nem
változtatják meg sürgősen, már 5-10 év alatt jóvátehetetlen károkat okozhat a
magyar társadalomban.
Bárcsak végre némi
változás állna be a gyes-nek nevezett intézmény (alatta értem TGYÁS,GYED és
társai kavalkádját) felfogásában, és szabályozásában! Kevesen értik meg
Magyarországon, hogy mennyire káros ez a nők egyenjogúságára, munkaerőpiaci
helyzetére nézve. A legtöbb nő örül a három év „szabadságnak”. Holott, egyrészt
a szabadság illúzió, hiszen a gyes (GYED) díja olyan kevés, hogy nem
helyettesíti a fizetést (persze, lehet mellette feketén dolgozni, ami újabb szög
egy egészséges munkaerőpiac és egészséges adórendszer koporsójában. Minek
jogszerűen alkalmazni az alkalmazottat, ha van feketén is? És persze, túl
magasak az adóterhek – de hogyan lehetne csökkenteni őket, amikor az érintettek
fele fizet csak adót?). Másrészt, a szabadság mézesmadzag:
(1)
ezek alatt az
évek alatt a nő teljesen kiesik a munkaerőpiacról, a gyakorlatból, tudása
elavul, a visszailleszkedés nehéz.
(2)
álláskeresésnél
bármely szülőképes korú nő helyzetét megnehezíti az a munkáltatók által
rettegett lehetőség, hogy a felvett munkaerő egyszer csak elmegy szülni, és
bizonytalan ideig – akár 6-9 évig is – távol marad, miközben a helyét nem
tudják állandó munkatárssal betölteni, hiszen bármikor visszajöhet. Őket sem
irigylem.
(3)
természetes,
hogy inkább választanak férfit a munkáltatók, vagy nyomást helyeznek a fiatal
nőkre, hogy el ne menjenek szülni.
Így persze kevés nő
kockáztatja meg, hogy elmenjen szülni mindaddig, amíg a férje teljesen el nem
tudja tartani. És kevés férfi vágyik családra ugyaneddig az időpontig – amíg képesnek
nem érzi magát, hogy családját teljesen egyedül eltartsa. Cserébe persze
szívesen pihen munka után, ahelyett, hogy mosogatna vagy gyereket pelenkázna. Ugyanakkor
kevés nő vállalja szívesen a mintaháziasszony szerepét, aki semmit nem vár el a
férjétől, és ettől még boldog is. És így persze kevés gyerek születik. Eddig
ismerjük a történetet. Nézzük a kötelező férfigyest! Ezt tehát arról szólna,
hogy bizonyos időtartamot csak a férfinek tart fenn az állam, ezt a nő nem
vehetné ki helyette. Tehát ha nem veszi ki a férfi azt az 1-3 hónapot, az elvész.
(1)
A nő és férfi
között a munkaerőpiaci egyensúlytalanság némileg csökkenne. Nem lenne akkora
különbség a férfi és női munkavállaló között. A munkáltatónak meg kellene
értenie, hogy ha férfit vesz fel, az is kimaradhat a gyerek miatt néhány
hónapra, ha nőt az is – (és lehetőleg nem több, mint egy évre).
(2)
A legzordabb
szívű munkáltató is fel kellene, hogy fogja, hogy egy bizonyos ponton minden
ember, férfi vagy nő, a családjával tölt egy kis időt. Ez a munka-család
viszony egészséges egyensúlyához is hozzájárulna.
(3) Pongrácz Tiborné demográfus egyszer azt nyilatkozta, hogy ez nagyon rossz lenne a családoknak, mert általában a férfi keres többet, és így az ő keresetétől esnének el a családok. Ez a mondat legalább három elemében sérti a női egyenjogúságot. Egyrészt axiómának tekinti, hogy a férfi keres többet – holott ez részben épp azért van, mert a nőké a gyereknevelés egyedüli feladata! Másrészt, hol van az előírva, hogy az 1-3 hónap gyes kevesebb pénzt jelentsen, mint a fizetés? Végül, akinek a keresztneve Tiborné, miért vágja a fejszéjét az egyenjogúsággal kapcsolatos gondolatok fejtegetésébe?
Mikor vonják le végre a magyarországi döntéshozók a kiabáló tényekből, amelyek szerint azokban az országokban magas a születések száma, ahol a nők könnyen munkába állhatnak, és nem kell sokat kimaradniuk a szülés miatt – mert a társadalom ebben támogatja őket? És ott kevés a gyerek, ahol a nőkre olyan társadalmi kötöttségeket ró a szülés, ami anakronisztikus?
Helló, a nők már megtették a magukét, közelebb léptek a férfiakhoz: úgymond elférfiasodtak, a munkaerőpiacon megállják a helyüket. Ha még tovább kell "férfiasodniuk", akkor tényleg még kevesebb gyerek fog születni. Ideje lenne, hogy a férfiak is közeledjenek a nőkhöz, például a gyes révén.
Mi a helyzet ezzel szemben Magyarországon?
-
társadalmi
rosszallással találkozik az a nő, aki visszamegy dolgozni a gyerek hároméves
kora előtt – hát még ha egyéves kora előtt!
-
a bölcsődék száma
nagyon kevés, és az időbeosztásuk rugalmatlan
-
a
munkahelyeken az időbeosztás szintén rugalmatlan, alig vannak részidős
munkahelyek.
De említhetek további
olyan szempontokat is, amelyek a családbarátság hiányát jelzik:
-
a
játszótereken még WC sincs, nem hogy pelenkázó
-
látott már
valaki Magyarországon férfivécében pelenkázót? Pedig külföldön van ilyen!
Ez a téma persze eltörpül
ahhoz képest, hogy nemsokára az alfák, béták és gammák társadalma leszünk. De
az már egy másik poszt.
2010 és 2012 között járt, jár le közel félszáz rádió
jogosultsága, amelyek 1999-ben vagy 2000-ben kaptak műsorszolgáltatási
jogosultságot az ORTT-től. Ez az elemzés szűkebb körben, csak azokkal a
pályázatokkal foglalkozik, amelyeket még az ORTT írt ki, de már a Médiatanács
bírált el.
A jogosultságok 43%-a kizárólag közösségi szolgáltatásként,
17% kereskedelmi és közösségi jogosultságként, 40%-a pedig kereskedelmi
szolgáltatásként lett meghirdetve. [Mivel a közösségi szolgáltatás nem fizet
díjat, így a szubjektív szempontok nagyobb szerephez jutnak az elbírálásban.] Látható,
hogy a pályázatok közel felénél nagyobb arányú volt a szubjektív elemek súlya,
ezeken a pályázatokon a Médiatanácsnak szélesebb mérlegelési joga volt.
A 35 frekvenciára összesen 109 pályázati ajánlat érkezett. A
frekvenciák 43%-át három pályázó nyerte el: a Mária Rádió 7-et, a Lánchíd Rádió
5 frekvenciát, és az Európa Rádió 3 [református rádió] jogosultságot. [Ráadásul
mind közösségi szolgáltatásként, tehát nem is volt díjverseny, elővételi jog
sem, hanem a szubjektív szempontok döntöttek.]
További 4 pályázó 2-2 frekvenciát (Magyar Katolikus Rádió
Zrt, Hold Bt. (Kék Duna Rádió), Zenebolygó Kft.(Rádió 1), Rádió Média Kft (Best
of Rock Fm) nyert el. A legnagyobb verseny a hivatalból kiírt frekvenciákért
folyt, e pályázatok felét az Európa Rádió Nonprofit Kft. nyerte meg.
A pályázatok értékelésének egyik legfontosabb megállapítása,
hogy a három kiemelt szereplő gazdasági értelemben nem valódi piaci szereplő […],
nem kell leróniuk a piaci szereplők által fizetett műsorszolgáltatási díjat.
Továbbá a törvény alapján és a gyakorlatban is az MTVA pénzügyi támogatásban
részesíti a közösségi szolgáltatást, a szolgáltatók napi működését.
Lánchíd: Ahol elindult, ott nyert is, illetve ahol nem
nyert, ott sem alulmaradt a többi versenyzővel szemben, hanem vagy visszavonta
a pályázatát (Várpalota, Veszprém), vagy a Médiatanács nem vette figyelembe az
ajánlatát (Celldömölk, Sárvár, Pápa, , Mór), mivel nyertessége esetén túllépte
volna a médiatörvény tulajdoni korlátokra vonatkozó szabályát. Azokon a
helyeken, ahol nem ő nyert, mindenhol a Mária Rádió kapta meg a jogosultságot.
A Lánchíd a helyi tartalomra hivatkozással nyerte el a
pályázatokat. Attól válik igazán érdekessé a pályáztatási folyamat, hogy a
Médiatanács a nyertessé nyilvánítást követő néhány hónap múlva hozzájárult a
Lánchíd Rádió újonnan elnyert balatonfüredi, székesfehérvári, zalaegerszegi és
keszthelyi jogosultságára vonatkozó hatósági szerződések módosításához. A
módosítások minden esetben a budapesti jogosultság vételkörzetének bővítését
eredményezték. A szerződésmódosítás eredményeként tehát az új frekvenciákon nem
az eredeti pályázatokban vállalt tartalom szól, hanem a budapesti központi
műsor hallható. A Lánchíd Rádió műsora a kibővült frekvenciákkal lényegében
lefedi Nyugat- Magyarország nagy részét, a megszerzett jogosultságokkal az
M7-es autópályán végig hallgathatóvá vált. Úgy ráadásul, hogy ezt a régiót a Lánchíd
Rádió egyetlen jogosultsággal fedi le. Ez egyértelműen a médiakoncentráció korlátozására
vonatkozó hatályos szabályozás kijátszását szolgálja.
A Lánchíd Rádió […] közösségi szolgáltatóként működik,
médiaszolgáltatási díjat nem fizet. Piacra lépésének kommunikált médiapolitikai
célja a helyi tartalom megjelenése a helyi piacon, amely médiapolitikai cél a
szerződések átalakításával nyilvánvalóan nem teljesül.
[Ö]sszesen a frekvenciák egyharmadát vallási tematikájú
rádiók nyerték el.
[A] végeredményekről szóló szavazás minden esetben egyhangú
volt
"Ekkor a farkas ezzel a váddal hozakodott elő: "Ám az elmúlt évben apámat szidtad!" A bárány azt válaszolta, hogy akkor még meg sem volt születve. A farkas ekkor így szólt: "Ha az önvédelemből soha nem is fogysz ki, én mégis megeszlek téged."
(221.)" (http://www.verslista.hu/portal/?show=article&id=298)