juditbayer.com

Többször is szerencsénk volt a nyáron a szorgos rendvédelemhez a közutakon, mindegyik alkalommal a Nemzeti Packázósdi részeseinek érezhettük magunkat. Első alkalom: Kapolcs, hétvége, este hét-nyolc között, araszolás a parkoló felé, a kocsiban üvöltő kisbaba, és villogó rendőr a hátunk mögött. Az egyébként kifogástalan állapotú gépkocsi műszaki érvényessége valóban két nappal korábban lejárt. Szerintem egy normális államban ilyenkor a rendőr figyelmezteti az üzembentartót, hogy haladéktalanul vizsgáztassa le az autót, esetleg kötelezi arra, hogy egy héten belül mutassa be a vizsga eredményét, stb. Nálunk a következő a procedúra: a forgalmit a rendőr elveszi, a sofőrt feljelenti. Forgalmi nélkül ugye nem lehet autózni, de aznap éjfélig (!) szóló útvonalengedélyt állít ki. Az elvett forgalmi miatt az autót már csak az állam által kijelölt hatósági vizsgaközpontokban lehet levizsgáztatni, valamelyik megyeszékhelyen. A vizsgára történő elszállítás trélerrel történhet, vagy újabb útvonalengedéllyel. A vizsgára elhozzuk az okmányirodából a határozatot, és azzal (meg az útvonalengedéllyel) visszük az autót a hatósági vizsgaközpontba. A sikeres vizsga után visszavisszük a papírokat meg a hátsó rendszámtáblát az okmányirodába és megkapjuk a forgalmit – a büntetést kiszabó határozatot pedig még várjuk... Mindez színesítve azzal, hogy az autó tulajdonosa és az autó vidéki, ezért a vidéki okmányirodát kérni kell, hogy tegye át az ügyet Budapestre, hogy ne kelljen a vidékhez tartozó megyeszékhelyre vinni az autót a hivatalos vizsgaközpontba, ne oda kelljen a rendszámtáblát bevinni, stb... Mintegy két-három hét autó nélküliség, tetemes többletköltség, és a tényleges szabálysértési határozatot még mindig csak várjuk...

A másik alkalommal a balatoni 71-es úton haladó gépkocsit állította meg a rend őre azzal, hogy az út mentén, a zebra közelében gyalogosok tartózkodtak, akik a gépkocsi elhaladása után átmentek. Márpedig ha zebra van, gyalogosnak a gépkocsi előtt kell átmennie, nem utána. Állítólag egy ideje, talán fél éve már az a szabály, hogy át kell engedni a gyalogost akkor is, ha közeledik a zebra felé.  Szép szabály. Kár, hogy nem kommunikálták: én még úgy tanultam, hogy csak akkor kell elengedni, ha lelép a járdáról, a férjemet a gyakorlati vizsgáján még megbuktatták ún. „gyalogoscsalogatásért” (emlékszik még valaki ilyenre?) Magyarországon még a korábbi szabályt sem tartották be az autósok, sajnos. Ennek köszönhetően gyakorlatilag semmi különbség nincs az utakon a zebra és a nem-zebra között, és a gyalogosok is ennek megfelelően viselkednek. Aki bátor, azt megy, aki meg gyáva, az megvárja, amíg nincs jármű, és csak akkor megy – nálunk ez a szabály, függetlenül a felfestésektől. Ezt persze a városi közlekedés-tervezők is tudják, ezért ötletszerűen raknak zebrát ide-oda, függetlenül attól, hogy akart-e ott gyalogos az életben átkelni, vagy esetleg folyamatosan özönlenek a népek, és hogy autóval biztonságos-e ott állni indexelve, vagy éppen egy egész főútvonalat és húsz méternyi kocsisort tart fel, aki a csomagokkal megrakott nénit előzékenyen elengedi. Ezernyi példát tudnék mondani a városból, ahova kellene zebra de nincs, ahogyan olyat is, ahol van zebra, de a gyalogosok szempontjából rossz helyen, ezért senki sem használja, Ugyancsak sok olyan zebra van, ahol autóval egyszerűen nem merek megállni, mert attól félek, hogy belém jönnek, hogy feltartom a főútvonalat, a buszt, vagy mert nem lehet rálátni és nincs már idő fékezni. Csak a példa kedvéért: a Mammut I. és a Moszkva Sz. K. tér között van egy zebra, ahol folyamatosan áramlanak a bevásárló és egyéb gyalogosok. Aki már a zebra felé közeledő gyalogost is el akarja engedni, éjfélig is várakozhat a sarkon az autójában, mögötte a kocsisorral. A valóságban azonban néhány perc után át szoktam araszolni a zebrán, emlékezve az új-zélandi élményekre, ahol (jobbra szikla, balra szakadék) terjedelmes birkanyáj közepén haladtam húszéves kölcsön-Toyotámmal, és azon tanakodtam, hogyan is értette a farmer hogy: „push your way through!”.  Hát így.

Ezek után persze különösen bosszantó, hogy amikor a Pasaréti út kellős közepén állok a zebrán babakocsival, három-négy autó is elhúz az orrom előtt ötvennel, mielőtt valamelyiknek eszébe jutna, hogy lassítson. Percekig is várakozhatnék az út szélén – én ehelyett egy „foghíjban” nekiindulok, és a második sáv autósainak helyzetfelismerésén, illetve annak hiányán álmélkodom.

További adalék, hogy a feljelentéshez manapság csatolják az ember káderlapját: mit dolgozik, mennyit keres. Persze nem kötelező nyilatkozni – de hát úgyis megvan minden adat a hatóságnak, ahogy a biztos úr elismerte. Mit ahogy azt is elmondta, hogy nem minden autót állít ám meg, csak amelyik jó autó, nem ám Trabant. Íme az új luxusadó, amit az úton-állók hajtanak be.