Közéleti Zsörtölődések

Klubrádió-gate

Judit Bayer — Fri, 18 May 2012 09:18:26 GMT

Az új parlamenti módosítók éppen azt teszik nyilvánvalóvá, amit a Médiatanács körömszakadtáig tagad: hogy nem volt politikai szándék abban, hogy a Klubrádió nem nyert. Hivatkoztak bár törvényességre, gyenge pályázatra (ami amúgy a második legjobb lett, egy pont híján), fehérre festenék a feketét, mondván hogy a bíróság nekik adott igazat, miközben nem. De a Parlament előtt heverő, médiatörvényt módosító indítványok ordítóan azt a kiskaput keresik, hogyan mondják ki: nem működhet a Klubrádió, mert nincs rajta sapka.

Az egyik indítvány szerint a Médiatanács nem köteles szerződést kötni a pályázat nyertesével. Megmosolyogtató, hogy egy hosszadalmas, költséges pályázati folyamatot - amelynek során a Médiatanácsnak untig elég lehetősége van, hogy kiszórja a neki nemtetszőket, sőt, ha mind ilyen, félbehagyja az eljárást és újat írjon ki - tehát hogy egy ilyen, egyébként is kézben tartott folyamatot azért hajtsanak végre, hogy a végén eldöntsék, akarnak-e szerződni vagy sem, ráadásul diszkrecionális alapon, mindenféle indokolási kötelezettség nélkül. [új 63. § (3) bekezdés]

Ezek után nem kell majd csodálkozni, ha az egész világ cöcög rajtuk. Ilyen gusztustalan erőmutatványt csapni egy viszonylag kevéssé befolyásos médium miatt, egyszerűen szánalmas.

Felügyelet Fidesz módra

Judit Bayer — Thu, 17 May 2012 09:27:56 GMT

Ez annyira vicces, hogy nem tudtam megállni. Tanulmányoztam az új bírói rendszert, aminek legfőbb újítása, hogy a bíróságokra visszaaggatták múlt századi neveiket, így ismerte meg a nép az ősmagyar Kúria szót ... amely egyébként annak a mementója, hogy 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon.

A szemelvényem tehát az OBT-t, azt a testületet mutatja be, amelynek tiszte a Handó Tünde által vezetett OBH ellenőrzése, elvileg.

Az Országos Bírói Tanács (OBT) a bíróságok központi igazgatásának, azaz az OBH-nak a felügyeleti testülete. Tagjai: a Kúria elnöke, továbbá 14 bíró.

Az OBT véleményt nyilvánít és ajánlásokat tesz.

Az OBT működési feltételeit az OBH biztosítja.

Az OBT minden ülésén - ideértve a zárt ülést is - részt vesz az OBH által delegált jegyzőkönyvvezető, tanácskozási joggal részt vesz az OBH elnöke és az igazságügyért felelős miniszter, ... stb.

Az OBT ülésén elhangzottakról a jegyzőkönyvet az OBH készíti.

Gratulálunk!

Telefonadó

Judit Bayer — Thu, 10 May 2012 12:43:55 GMT

Remélhetőleg a telefonadónak ugyanaz lesz a hatása, mint a 90'es évek elején az akkori vízfej, a Matáv tohonyaságának:

Akkor Magyarországon elsőként terjedtek el a mobiltelefonok, a vonalas telefon rovására. Mivel a vonalasat megszerezni is nehéz volt, drága is volt (és magunkkal cipelni sem lehetett).

Most talán Magyarország lesz az első országok között, ahol nem csupán lehetséges lesz, de el is terjed az internetalapú mobiltelefonálás, mert a társaságok is érdekeltek lesznek benne. Az üzleti modelljére inkább nem publikálnék ötleteket, de van.

Hajrá!

Ki akarja finanszírozni Orbán királyságát?

Judit Bayer — Wed, 18 Apr 2012 09:03:23 GMT

Orbán, és vele Magyarország keresztet vethet az IMF hitelre, és feltehetően más EU forrásokra is. Az EU nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja finanszírozni egy diktatúra kiépítését – ahogy a világon máshol sem. Természetesen nem fogják szóról szóra előírni, miben kellene megváltoztatni azt a pár száz törvényt, amit az elmúlt két évben fogadott el a nemzeti kétharmad. Elő lehet venni újra az alkotmányjogi tankönyveket, kedves jogász kollégák! Akik, úgy tűnik, valóban csak ügyeskedést, szabálykerülést tanultak a jogi egyetemen, ahogy ezt most is feltételezik a többi jogászról. Talán az a baj, hogy a Wikipédia „jogállamiság” szócikke igen gyenge, más forrást pedig nem tanulmányoztak.

A Médiahatóság Elnöke és a társadalmi egyeztetés (hiánya)

Judit Bayer — Wed, 04 Apr 2012 08:15:42 GMT

A Médiahatóság számtalan rendeletet alkotott az elmúlt év során. A társadalmi egyeztetés ezek esetében általában 4 napig tartott, beleértve egy hétvégét. Amennyiben a karácsony is beleesett, akár 10 napig is. (december 16-20., december 20-30, december 23-január 2., február 17-21.). Péntekről keddre. A legjobb még a dec 20-30, ebbe hét munkanap is beleesett, már amennyire a karácsony előtti napokat és a két ünnep közötti napokat teljes munkanapnak lehet számítani.

Törvény szerint a rendelet-tervezeteket “úgy kell közzétenni, hogy a tervezet céljához és hatálybalépéséhez igazodóan megfelelő idő álljon rendelkezésre a tervezet érdemi megítéléséhez és a vélemények kifejtéséhez, továbbá a jogszabály előkészítőjének arra, hogy a beérkezett véleményeket, javaslatokat érdemben mérlegelhesse.” Valamint, összefoglalót kellene készíteni a beérkezett véleményekről, valamint az elutasított vélemények esetében az elutasítás indokairól, és a honlapon a véleményezők listájával együtt közzétenni. (2010. évi CXXXI. törvény ajogszabályelőkészítésben történő társadalmi részvételről, 10-11. §.)

Lehetséges persze, hogy nem érkeztek vélemények a rendeletalkotási tervekhez, ilyen határidőkkel épp az ellenkezője lenne csoda. Bátran állíthatjuk, hogy a Médiahatóság nem tartja be törvényi kötelezettségét, hogy elegendő időt adjon a társadalmi véleményezésre.

Bár a fent idézett törvényhely miniszteri rendeletre vonatkozik, a Médiahatóság Elnökének rendelete ezzel egy megítélés alá kell essen, hiszen “[a]z Elnök miniszteri ... illetményre és juttatásokra jogosult. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az elnök esetében a miniszter jogállására vonatkozó ... más törvényben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell. (Mttv. 112.§ (3))

Szerecsenmosdatás, vastagbőr

Judit Bayer — Wed, 28 Mar 2012 17:55:06 GMT

Ahogy sejteni lehetett: ha egy bizottság több hónapig gondolkodik arról, ami elsőre nyilvánvaló, hovatovább már bizonyított, akkor fel fogja találni a fából vaskarikát. Azaz, aki úgy doktorál, hogy nem ismeri a tudományos munka szabályait, az nem hibás, hanem a tanára az. Ha Schmitt hiányzott az A betűnél az iskolában, és ezért soha nem használja azt írásban, akkor sem ő a hibás, hanem az általános iskolai tanára, világos?

A Bizottság szép kis salamoni döntést hozott, csak azt felejtette el, hogy a doktorira eleve csak az jelentkezhet, akinek már van egy diplomája. A diplomához pedig legalább egy tudományos munkát – a szakdolgozatot – be kell adni, ennek pedig ugyanazok a formai követelményei, mint a doktori dolgozatnak. Tehát a szakdolgozati konzulens is elmulasztotta őt tájékoztatni a tisztességes hivatkozás szabályairól. Nos, ami a szabályokról való tájékoztatást illeti: nem arról van szó, hogy egy apró formaságban tévedett Schmitt: lehetne a dolgozat túl hosszú, túl rövid, rosszul bekötve, vagy rosszul tagolva szerkezetileg. Arról van szó, hogy a dolgozatot nem ő írta, gyakorlatilag elejétől a végéig lopta, ráadásul mindössze két forrásból! Ezt semmilyen konzulensi tájékoztatás nem tudta volna helyre tenni. Ha jól értem, szegény néhai konzulens elfelejtette Schmittet arról tájékoztatni, hogy a doktori dolgozatot neki magának kellene megírnia, s ezt Schmitt magától nem tudta kitalálni.

Ezekre az esetekre is van egy szabály: ignorantia iuris non excusat, azaz: a jog nemtudása nem mentesít. Feltételezem, a doktori követelményei is benne vannak a megfelelő jogszabályban, illetve egyetemi szabályzatban, s az állam feltételezi, hogy az állampolgár ezeket áttanulmányozza s ezek szellemében cselekszik.

Namármost a következményekről:

A régi és új alkotmány szerint egyaránt „Magyarország államfõje a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és õrködik az államszervezet demokratikus mûködése felett.” Ez az ember képviseli Magyarországot, és fejezi ki a magyar nemzet egységét. Hogy mi felett őrködik, azt most hagyjuk is.

Elég abból, hogy Magyarországot már így is hülyék gyülekezetének tartják külföldön, amelynek a politikusai hazugok, és európai politikusoknak kell időnként rájuk pirítani hogy ne hazudozzanak összevissza. Hogy könnyen olyan kép alakulhat ki, hogy a magyar nép birka, amely mindent elhisz és eltűr, közben pedig büszke arra, amilyen – mármint, hogy magyar.

Ha azonban, ahogy most kinéz, megállapítják Magyarország legfőbb közjogi méltóságáról, hogy igen-igen, a disszertációját mástól lopta, de hát nem ő tehet róla, hisz nem tudta, hogy ezt nem szabad – már semmi sem menthet meg minket attól, hogy a „magyar” szó a „tökkelütött”, illetve a „beszámíthatatlan” szinonimájává váljon szerte a világon. Hogy ennek hagyományai is vannak, ld.: http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/A-becs%C3%BCletes-tolvaj-Marci/details

Elég abból, hogy Magyarországon akár bíróság is kimondhatja a törvénysértést, ha azt olyan nagy méltóság követi el, mint az ORTT, vagy a köztársasági elnök, akkor a kimondott törvénysértés következmények nélkül marad. Az érintettnek magának kellene levonni a következtetést, mint ahogy az ORTT-nek a néhai Rtv. szerint fel kellett volna bontani a szerződést, ha azt nem lehetett volna megkötni.

Oktatóként mit mondhatok ezután a hallgatóknak, miért ne plagizáljanak?

Milyen vastag bőre van annak a személynek, akiről bebizonyosodott, hogy a) azt nem tudja, hogyan kell doktorit írni b) ezért összeollózza, azt is bénán (mutathatok pár ügyesen összeollózott dolgozatot) c) amikor leleplezik, megpróbálja kimagyarázni d) amikor nem sikerül, hanem bebizonyosodik, eltűri a szégyent, és továbbra is képviseli „Magyarországot”, illetve a „nemzet egységét”? Magadat, Palikám. Engem ugyan nem képvisel ilyen ember.

Alfák, béták és gammák (avagy: Vissza a feudalizmusba)

Judit Bayer — Mon, 19 Mar 2012 09:14:58 GMT

Aldous Huxley Szép Új Világ c. művében mesterségesen állítják elő az embereket, rögtön több kategóriában. Akinek vitamint adagolnak a lombikjába, azokból Alfa lesz, míg a többieknek különféle káros anyagokat adnak, hogy Bétákat, Gammákat, Deltákat vagy Epszilonokat állítsanak elő belőlük. Ezek lesznek a társadalom alsó osztályai, ők végzik pl. a fizikai munkát. Ez teremti meg a társadalmi harmóniát, mert esélyük sincs felemelkedni, ergo nem nyugtalankodnak a sorsuk miatt, sőt fel sem fogják azt. Nos, az új köznevelési törvény is éppen ezt valósítja meg.

Amelyik gyerek biztonságos, kulturált és gazdag családi környezetben nevelkedik, annak biztosítva van a jövője: be fog jutni a kevés államilag finanszírozott felsőoktatási hely valamelyikére. Amelyik gyereket a szülei sem intellektuálisan, sem gazdaságilag nem tudnak támogatni, az 16 éves korától segédmunkára lesz ítélve, azaz gyakorlatilag munkanélküliségre, cselédségre (bár így még cselédként is nehéz elhelyezkedni).

Az úgynevezett középosztály pedig a gatyáját is rá fogja fizetni a gyereke taníttatására: előbb azért, hogy különórák révén felkészítse a felvételire, majd, ha nem felel meg mégsem, a tandíjra.

Várom az hipnopédikus ideológiai nevelés (alvás közbeni agymosás) törvénybe iktatását, a társadalmi együttműködés és harmónia érdekében.

Ha ezt a rendszert nem változtatják meg sürgősen, már 5-10 év alatt jóvátehetetlen károkat okozhat a magyar társadalomban.

Kötelező férfigyes

Judit Bayer — Sun, 18 Mar 2012 11:16:18 GMT

Bárcsak végre némi változás állna be a gyes-nek nevezett intézmény (alatta értem TGYÁS,GYED és társai kavalkádját) felfogásában, és szabályozásában! Kevesen értik meg Magyarországon, hogy mennyire káros ez a nők egyenjogúságára, munkaerőpiaci helyzetére nézve. A legtöbb nő örül a három év „szabadságnak”. Holott, egyrészt a szabadság illúzió, hiszen a gyes (GYED) díja olyan kevés, hogy nem helyettesíti a fizetést (persze, lehet mellette feketén dolgozni, ami újabb szög egy egészséges munkaerőpiac és egészséges adórendszer koporsójában. Minek jogszerűen alkalmazni az alkalmazottat, ha van feketén is? És persze, túl magasak az adóterhek – de hogyan lehetne csökkenteni őket, amikor az érintettek fele fizet csak adót?). Másrészt, a szabadság mézesmadzag:

(1) ezek alatt az évek alatt a nő teljesen kiesik a munkaerőpiacról, a gyakorlatból, tudása elavul, a visszailleszkedés nehéz.

(2) álláskeresésnél bármely szülőképes korú nő helyzetét megnehezíti az a munkáltatók által rettegett lehetőség, hogy a felvett munkaerő egyszer csak elmegy szülni, és bizonytalan ideig – akár 6-9 évig is – távol marad, miközben a helyét nem tudják állandó munkatárssal betölteni, hiszen bármikor visszajöhet. Őket sem irigylem.

(3) természetes, hogy inkább választanak férfit a munkáltatók, vagy nyomást helyeznek a fiatal nőkre, hogy el ne menjenek szülni.

Így persze kevés nő kockáztatja meg, hogy elmenjen szülni mindaddig, amíg a férje teljesen el nem tudja tartani. És kevés férfi vágyik családra ugyaneddig az időpontig – amíg képesnek nem érzi magát, hogy családját teljesen egyedül eltartsa. Cserébe persze szívesen pihen munka után, ahelyett, hogy mosogatna vagy gyereket pelenkázna. Ugyanakkor kevés nő vállalja szívesen a mintaháziasszony szerepét, aki semmit nem vár el a férjétől, és ettől még boldog is. És így persze kevés gyerek születik. Eddig ismerjük a történetet. Nézzük a kötelező férfigyest! Ezt tehát arról szólna, hogy bizonyos időtartamot csak a férfinek tart fenn az állam, ezt a nő nem vehetné ki helyette. Tehát ha nem veszi ki a férfi azt az 1-3 hónapot, az elvész.

(1) A nő és férfi között a munkaerőpiaci egyensúlytalanság némileg csökkenne. Nem lenne akkora különbség a férfi és női munkavállaló között. A munkáltatónak meg kellene értenie, hogy ha férfit vesz fel, az is kimaradhat a gyerek miatt néhány hónapra, ha nőt az is – (és lehetőleg nem több, mint egy évre).

(2) A legzordabb szívű munkáltató is fel kellene, hogy fogja, hogy egy bizonyos ponton minden ember, férfi vagy nő, a családjával tölt egy kis időt. Ez a munka-család viszony egészséges egyensúlyához is hozzájárulna.

(3) Pongrácz Tiborné demográfus egyszer azt nyilatkozta, hogy ez nagyon rossz lenne a családoknak, mert általában a férfi keres többet, és így az ő keresetétől esnének el a családok. Ez a mondat legalább három elemében sérti a női egyenjogúságot. Egyrészt axiómának tekinti, hogy a férfi keres többet – holott ez részben épp azért van, mert a nőké a gyereknevelés egyedüli feladata! Másrészt, hol van az előírva, hogy az 1-3 hónap gyes kevesebb pénzt jelentsen, mint a fizetés? Végül, akinek a keresztneve Tiborné, miért vágja a fejszéjét az egyenjogúsággal kapcsolatos gondolatok fejtegetésébe?

Mikor vonják le végre a magyarországi döntéshozók a kiabáló tényekből, amelyek szerint azokban az országokban magas a születések száma, ahol a nők könnyen munkába állhatnak, és nem kell sokat kimaradniuk a szülés miatt – mert a társadalom ebben támogatja őket? És ott kevés a gyerek, ahol a nőkre olyan társadalmi kötöttségeket ró a szülés, ami anakronisztikus?

Helló, a nők már megtették a magukét, közelebb léptek a férfiakhoz: úgymond elférfiasodtak, a munkaerőpiacon megállják a helyüket. Ha még tovább kell "férfiasodniuk", akkor tényleg még kevesebb gyerek fog születni. Ideje lenne, hogy a férfiak is közeledjenek a nőkhöz, például a gyes révén.

Mi a helyzet ezzel szemben Magyarországon?

- társadalmi rosszallással találkozik az a nő, aki visszamegy dolgozni a gyerek hároméves kora előtt – hát még ha egyéves kora előtt!

- a bölcsődék száma nagyon kevés, és az időbeosztásuk rugalmatlan

- a munkahelyeken az időbeosztás szintén rugalmatlan, alig vannak részidős munkahelyek.

De említhetek további olyan szempontokat is, amelyek a családbarátság hiányát jelzik:

- a játszótereken még WC sincs, nem hogy pelenkázó

- látott már valaki Magyarországon férfivécében pelenkázót? Pedig külföldön van ilyen!

Ez a téma persze eltörpül ahhoz képest, hogy nemsokára az alfák, béták és gammák társadalma leszünk. De az már egy másik poszt.

A Médiatanács frekvencia-pályáztatási gyakorlata

Judit Bayer — Fri, 24 Feb 2012 15:08:53 GMT

A Mérték Médiaelemző Műhely kiváló elemzéséből idézek alább annyit, amennyit bárki, végzettségére tekintet nélkül, egy perc alatt is elolvashat.

2010 és 2012 között járt, jár le közel félszáz rádió jogosultsága, amelyek 1999-ben vagy 2000-ben kaptak műsorszolgáltatási jogosultságot az ORTT-től. Ez az elemzés szűkebb körben, csak azokkal a pályázatokkal foglalkozik, amelyeket még az ORTT írt ki, de már a Médiatanács bírált el.

A jogosultságok 43%-a kizárólag közösségi szolgáltatásként, 17% kereskedelmi és közösségi jogosultságként, 40%-a pedig kereskedelmi szolgáltatásként lett meghirdetve. [Mivel a közösségi szolgáltatás nem fizet díjat, így a szubjektív szempontok nagyobb szerephez jutnak az elbírálásban.] Látható, hogy a pályázatok közel felénél nagyobb arányú volt a szubjektív elemek súlya, ezeken a pályázatokon a Médiatanácsnak szélesebb mérlegelési joga volt.

A 35 frekvenciára összesen 109 pályázati ajánlat érkezett. A frekvenciák 43%-át három pályázó nyerte el: a Mária Rádió 7-et, a Lánchíd Rádió 5 frekvenciát, és az Európa Rádió 3 [református rádió] jogosultságot. [Ráadásul mind közösségi szolgáltatásként, tehát nem is volt díjverseny, elővételi jog sem, hanem a szubjektív szempontok döntöttek.]

További 4 pályázó 2-2 frekvenciát (Magyar Katolikus Rádió Zrt, Hold Bt. (Kék Duna Rádió), Zenebolygó Kft.(Rádió 1), Rádió Média Kft (Best of Rock Fm) nyert el. A legnagyobb verseny a hivatalból kiírt frekvenciákért folyt, e pályázatok felét az Európa Rádió Nonprofit Kft. nyerte meg.

A pályázatok értékelésének egyik legfontosabb megállapítása, hogy a három kiemelt szereplő gazdasági értelemben nem valódi piaci szereplő […], nem kell leróniuk a piaci szereplők által fizetett műsorszolgáltatási díjat. Továbbá a törvény alapján és a gyakorlatban is az MTVA pénzügyi támogatásban részesíti a közösségi szolgáltatást, a szolgáltatók napi működését.

Lánchíd: Ahol elindult, ott nyert is, illetve ahol nem nyert, ott sem alulmaradt a többi versenyzővel szemben, hanem vagy visszavonta a pályázatát (Várpalota, Veszprém), vagy a Médiatanács nem vette figyelembe az ajánlatát (Celldömölk, Sárvár, Pápa, , Mór), mivel nyertessége esetén túllépte volna a médiatörvény tulajdoni korlátokra vonatkozó szabályát. Azokon a helyeken, ahol nem ő nyert, mindenhol a Mária Rádió kapta meg a jogosultságot.

A Lánchíd a helyi tartalomra hivatkozással nyerte el a pályázatokat. Attól válik igazán érdekessé a pályáztatási folyamat, hogy a Médiatanács a nyertessé nyilvánítást követő néhány hónap múlva hozzájárult a Lánchíd Rádió újonnan elnyert balatonfüredi, székesfehérvári, zalaegerszegi és keszthelyi jogosultságára vonatkozó hatósági szerződések módosításához. A módosítások minden esetben a budapesti jogosultság vételkörzetének bővítését eredményezték. A szerződésmódosítás eredményeként tehát az új frekvenciákon nem az eredeti pályázatokban vállalt tartalom szól, hanem a budapesti központi műsor hallható. A Lánchíd Rádió műsora a kibővült frekvenciákkal lényegében lefedi Nyugat- Magyarország nagy részét, a megszerzett jogosultságokkal az M7-es autópályán végig hallgathatóvá vált. Úgy ráadásul, hogy ezt a régiót a Lánchíd Rádió egyetlen jogosultsággal fedi le. Ez egyértelműen a médiakoncentráció korlátozására vonatkozó hatályos szabályozás kijátszását szolgálja.

A Lánchíd Rádió […] közösségi szolgáltatóként működik, médiaszolgáltatási díjat nem fizet. Piacra lépésének kommunikált médiapolitikai célja a helyi tartalom megjelenése a helyi piacon, amely médiapolitikai cél a szerződések átalakításával nyilvánvalóan nem teljesül.

[Ö]sszesen a frekvenciák egyharmadát vallási tematikájú rádiók nyerték el.

[A] végeredményekről szóló szavazás minden esetben egyhangú volt

A bárány és a farkas

Judit Bayer — Mon, 02 Jan 2012 22:43:29 GMT

Teljes szereptévesztésben van Lázár János: aki a kötvényt kibocsátja, az határozza meg annak a feltételeit. Utólag hogyan mutogathat arra, aki az ő ajánlatát elfogadta? Ez olyan, mint a farkas, aki rákiabál a bárányra, hogy piszkolja a vizét, pedig a bárány áll feljebb.

A kötvénykibocsátás nem ugyanaz, mint kenyeret venni a boltban.

Kötvényt kibocsátani nincs akárkinek joga:

A kötvénykibocsátásra jogosult szervek:

állam,
központi költségvetési szervek,
önkormányzatok,
pénzintézetek,
jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek.

Meglehetősen szabályozott az egész művelet. Az önkormányzat, mint közhatalommal rendelkező szerv, és többek között mint kötvénykibocsátásra jogosult szerv, döntött arról, hogy kedvező kamatozású kötvények kibocsátásával fedezi tőkeszükségletét. Annak, aki a kötvényt megveszi, kamatot fizet tehát, majd előre megbeszélt módon a kötvényt visszavásárolja tőle.

Namármost, aki a kötvényt megveszi, az van fogyasztói pozícióban, nem pedig aki kibocsátja! A kötvényt általában bárki megveheti, akár egyszerű állampolgár is. Jelen esetben egy bank volt, amely megvette.

Ennyi erővel a bankok is reklamálhatnának a lakossági bankbetéteseknél, akik mondjuk jó kamatozással lekötötték a banknál elhelyezett devizájukat egy évre, és az év végére a pénzpiaci kamat már alacsonyabb volt, mint az elején megállapított kamat. Ezek az ügyfelek jól jártak. Akkor a bank kezdjen pereskedni? A szitu ugyanaz: "A" a pénzét "B"-nek adja, kamatért cserébe. Az árfolyam- és kamatkockázatot mindkét fél vállalja, de a felelőssége mégis annak nagyobb, aki az egész ügyletet kitalálja és felkínálja. Jelen esetben: az önkormányzatnak.

Hogy is volt a mese vége?

"Ekkor a farkas ezzel a váddal hozakodott elő: "Ám az elmúlt évben apámat szidtad!" A bárány azt válaszolta, hogy akkor még meg sem volt születve. A farkas ekkor így szólt: "Ha az önvédelemből soha nem is fogysz ki, én mégis megeszlek téged."

A mese azt mutatja, hogy mit sem ér a jogos önvédelem azok szemében, akik arra határozták el magukat, hogy jogtalanságot cselekedjenek.

(221.)" (http://www.verslista.hu/portal/?show=article&id=298)

Minek nevezzelek?

Judit Bayer — Tue, 29 Nov 2011 11:24:04 GMT

A végtörlesztési akciónak van egy biztos üzenete a magyar állampolgárok felé: az a bolond, aki előrelátóan és gondosan tervezi meg a pénzügyeit. Élj a mának, majd fizet más. (ld. tücsök és hangya).

Az a hülye, aki nem vett fel vaskos hitelt svájci-frankban, vagy aki időben előtörlesztette azt. Most bánhatja! Semmi haszna abból, hogy számított a kockázatra, hogy szerénykedett.

Nem azoktól sajnálom a kisegítést, akiknek a betevő falatjuk megy rá a hiteltörlesztésre. Ők amúgy sem tudnak majd élni a végtörlesztés lehetőségével, mert hitelt nem kapnak, családjuknak még kevesebb a pénze, lakásukat a meglévőnél kisebbre nem tudják cserélni, de valószínűleg még eladni sem. Rajtuk nem segít a végtörlesztési akció. Lehetne viszont máshogyan segíteni rajtuk, de ez nem történik meg.

De azoktól igenis sajnálom a segítséget, akik befektetési céllal vettek nagy értékű lakásokat, és könnyen tesznek szert új tőkére, hogy most végtörlesszenek, mélyen a piaci ár alatt.

És - bár kevésbé harcosan, mert együttérzek velük - de azok esetében is igazságtalannak tartom, akik nem luxuscélra vették a lakást, de mégiscsak elszámították magukat. Kaphatnának kisegítő hitelt, megvehetné az állam a lakásukat normális áron (azért, hogy elkerüljék az ingatlanpiaci árzuhanást) hogy kisebbet vegyenek maguknak - ettől nem dőlne össze az életük.

De az, hogy 180 forintos árfolyamon az egész hitelüket letudják, amikor az árfolyam már 250 felett van, ez mélységesen igazságtalan, ez durva beavatkozás a piacgazdaságba, a gazdasági verseny lábbal tiprása.

Milyen alapon nyomoz az állam és a versenyhivatal a bankok kartellje után? (1) mi természetesebb annál, hogy ha a kereslet váratlanul feszökik egy termék iránt, akkor annak nő az ára? Ezért növelték meg a forinthitelek kamatát. (Mit hittek, mi fog történni?) (2) Milyen alapon hivatkozik az állam a verseny tisztaságára, amikor a végtörlesztés maga a legdurvább lábbal tiprása a piaci verseny szabadságának?

Az talpnyalókrul

Judit Bayer — Thu, 17 Nov 2011 14:14:16 GMT

Mindig újra és újra megdöbbent, hogy mivel tartja Orbán sakkban azt a maroknyi értelmes embert, aki még körülötte van. Nem sokan vannak – zömmel ostoba (tán jó képességű, de korlátolt) emberekkel veszi körül magát, ez a véleményem. De az a néhány értelmes ember

(1) miért nem ad neki jobb tanácsokat

(2) ha ad, miért hagyja, hogy Orbán figyelmen kívül hagyja azokat

(3) miért nem vonja le a következtetést?

Vajon ígéretekkel vagy fenyegetésekkel veszi rá őket arra, hogy jobb meggyőződésüket félretegyék, és továbbra is az ő nyomában haladjanak?

Vajon mivel vesz rá valakit arra, hogy a válogatottan legaljasabb intézkedéseket terjessze be egyéni törvényjavaslatként? Miért köti egy egyébként tehetséges ember a jövőbeni sorsát totálisan Orbán jóindulatához? Hiszen ezek a fiaskók örök bélyegek maradnak még a gyermekei nevén is. Vajon tud Orbán annyit adni, ígérni, hogy megérje? Vajon pusztán az anyagi haszonszerzés érdekében félre tudja tenni valaki a lelkiismeretét? Ilyenben nem hiszek – ott akkor nem is volt lelkiismeret, amit félre kellett volna tenni, így persze könnyű.

Tudnak ők tükörbe nézni? Mennyi önbecsülése marad valakinek, aki így eladja magát?

Nem azokról beszélek, akik hisznek abban, amit csinálnak, hiszen vannak ilyenek is szép számmal a Fideszben, őket nem nézem le. Ha nem is vagyok róluk túl jó véleménnyel, de ezek egyenes emberek, akikről úgy vélem, addig csinálják csak a dolgot, amíg meg vannak győződve igazukról, makacsak és sértődősek, és Orbán nem ugráltathatja őket. Talán épp ezért, hogy ők viszont ugráltatják Orbánt.

Akik viszont okosak, tehetségesek, és jobb meggyőződésük ellenére mellette állnak, rejtély, hogy miért. Mivel nem az ügy, hanem az érdek mozgatja őket, na, őket viszont ugráltatja Orbán. Némelyikből hülyét is csinál, és még észre sem veszik tán, annyira elmerültek fölényességük tudatában.

Adatgyűjtő fantomhatóság

Judit Bayer — Wed, 14 Sep 2011 14:45:37 GMT

Van új adatvédelmi és információszabadság hatóság, úgy tűnik legalábbis. Van honlapja: www.naih.hu. Sok tartalom ugyan nincsen rajta, bár van egy link az új adatvédelmi törvény aláírt, beszkennelt változatára. Ebből a szövegből ki is derül, hogy a jogszabálykereső miért nem mutatja az első 39 paragrafust – mert csak 2012 január 1-től lesznek hatályosak.

Ezen kívül csak egy „Kapcsolat” link látható, amelyre örömmel kattintottam, végre tán megtudom, mi fán terem ez a hatóság, hol található, kit lehet keresni, mi a telefonszáma, stb. De csak egy elektronikus nyomtatvány jött ki, amelyet kitölthettem volna saját adataimmal. Íme a hívogató rubrikák: Név (kötelező), Emailcím (kötelező), Tárgy, Üzenet, Küldés.

Tehát nem tudunk semmit a Hatóságról, még azt sem, hogy létezik-e (mert ha nem létezik még, akkor érthető módon nincs se vezetője, se telefonszáma, talán még székhelye sem), – de már megadhatjuk neki az adatainkat. Bravó! A hatóság homályba burkolózik, várja az adatokat az alattvalókról.

Mentés és szirénaszó

Judit Bayer — Wed, 14 Sep 2011 13:45:57 GMT

Érdekes, de ahányszor Orbán Viktor meg akarja menteni az országot (és különben is, most miért nem a nemzetet?), a forintárfolyam zuhanórepülésbe kezd. Biztos, hogy jó ez nekünk? Vagy ha ez a nemzetnek jó, akkor kikből is áll a nemzet?

Emlékeztetőül a 2010-es nemzetmentésről: http://blog.juditbayer.com/2010/06/13/ne-ments-meg-uram-minket.aspx

Csip-csup ügyek, avagy hogyan szúrjunk ki az állampolgárral

Judit Bayer — Sat, 10 Sep 2011 20:26:23 GMT

Többször is szerencsénk volt a nyáron a szorgos rendvédelemhez a közutakon, mindegyik alkalommal a Nemzeti Packázósdi részeseinek érezhettük magunkat. Első alkalom: Kapolcs, hétvége, este hét-nyolc között, araszolás a parkoló felé, a kocsiban üvöltő kisbaba, és villogó rendőr a hátunk mögött. Az egyébként kifogástalan állapotú gépkocsi műszaki érvényessége valóban két nappal korábban lejárt. Szerintem egy normális államban ilyenkor a rendőr figyelmezteti az üzembentartót, hogy haladéktalanul vizsgáztassa le az autót, esetleg kötelezi arra, hogy egy héten belül mutassa be a vizsga eredményét, stb. Nálunk a következő a procedúra: a forgalmit a rendőr elveszi, a sofőrt feljelenti. Forgalmi nélkül ugye nem lehet autózni, de aznap éjfélig (!) szóló útvonalengedélyt állít ki. Az elvett forgalmi miatt az autót már csak az állam által kijelölt hatósági vizsgaközpontokban lehet levizsgáztatni, valamelyik megyeszékhelyen. A vizsgára történő elszállítás trélerrel történhet, vagy újabb útvonalengedéllyel. A vizsgára elhozzuk az okmányirodából a határozatot, és azzal (meg az útvonalengedéllyel) visszük az autót a hatósági vizsgaközpontba. A sikeres vizsga után visszavisszük a papírokat meg a hátsó rendszámtáblát az okmányirodába és megkapjuk a forgalmit – a büntetést kiszabó határozatot pedig még várjuk... Mindez színesítve azzal, hogy az autó tulajdonosa és az autó vidéki, ezért a vidéki okmányirodát kérni kell, hogy tegye át az ügyet Budapestre, hogy ne kelljen a vidékhez tartozó megyeszékhelyre vinni az autót a hivatalos vizsgaközpontba, ne oda kelljen a rendszámtáblát bevinni, stb... Mintegy két-három hét autó nélküliség, tetemes többletköltség, és a tényleges szabálysértési határozatot még mindig csak várjuk...

A másik alkalommal a balatoni 71-es úton haladó gépkocsit állította meg a rend őre azzal, hogy az út mentén, a zebra közelében gyalogosok tartózkodtak, akik a gépkocsi elhaladása után átmentek. Márpedig ha zebra van, gyalogosnak a gépkocsi előtt kell átmennie, nem utána. Állítólag egy ideje, talán fél éve már az a szabály, hogy át kell engedni a gyalogost akkor is, ha közeledik a zebra felé. Szép szabály. Kár, hogy nem kommunikálták: én még úgy tanultam, hogy csak akkor kell elengedni, ha lelép a járdáról, a férjemet a gyakorlati vizsgáján még megbuktatták ún. „gyalogoscsalogatásért” (emlékszik még valaki ilyenre?) Magyarországon még a korábbi szabályt sem tartották be az autósok, sajnos. Ennek köszönhetően gyakorlatilag semmi különbség nincs az utakon a zebra és a nem-zebra között, és a gyalogosok is ennek megfelelően viselkednek. Aki bátor, azt megy, aki meg gyáva, az megvárja, amíg nincs jármű, és csak akkor megy – nálunk ez a szabály, függetlenül a felfestésektől. Ezt persze a városi közlekedés-tervezők is tudják, ezért ötletszerűen raknak zebrát ide-oda, függetlenül attól, hogy akart-e ott gyalogos az életben átkelni, vagy esetleg folyamatosan özönlenek a népek, és hogy autóval biztonságos-e ott állni indexelve, vagy éppen egy egész főútvonalat és húsz méternyi kocsisort tart fel, aki a csomagokkal megrakott nénit előzékenyen elengedi. Ezernyi példát tudnék mondani a városból, ahova kellene zebra de nincs, ahogyan olyat is, ahol van zebra, de a gyalogosok szempontjából rossz helyen, ezért senki sem használja, Ugyancsak sok olyan zebra van, ahol autóval egyszerűen nem merek megállni, mert attól félek, hogy belém jönnek, hogy feltartom a főútvonalat, a buszt, vagy mert nem lehet rálátni és nincs már idő fékezni. Csak a példa kedvéért: a Mammut I. és a ~~Moszkva~~ Sz. K. tér között van egy zebra, ahol folyamatosan áramlanak a bevásárló és egyéb gyalogosok. Aki már a zebra felé közeledő gyalogost is el akarja engedni, éjfélig is várakozhat a sarkon az autójában, mögötte a kocsisorral. A valóságban azonban néhány perc után át szoktam araszolni a zebrán, emlékezve az új-zélandi élményekre, ahol (jobbra szikla, balra szakadék) terjedelmes birkanyáj közepén haladtam húszéves kölcsön-Toyotámmal, és azon tanakodtam, hogyan is értette a farmer hogy: „push your way through!”. Hát így.

Ezek után persze különösen bosszantó, hogy amikor a Pasaréti út kellős közepén állok a zebrán babakocsival, három-négy autó is elhúz az orrom előtt ötvennel, mielőtt valamelyiknek eszébe jutna, hogy lassítson. Percekig is várakozhatnék az út szélén – én ehelyett egy „foghíjban” nekiindulok, és a második sáv autósainak helyzetfelismerésén, illetve annak hiányán álmélkodom.

További adalék, hogy a feljelentéshez manapság csatolják az ember káderlapját: mit dolgozik, mennyit keres. Persze nem kötelező nyilatkozni – de hát úgyis megvan minden adat a hatóságnak, ahogy a biztos úr elismerte. Mit ahogy azt is elmondta, hogy nem minden autót állít ám meg, csak amelyik jó autó, nem ám Trabant. Íme az új luxusadó, amit az úton-állók hajtanak be.

Kösz, Tasz

Judit Bayer — Thu, 21 Jul 2011 13:10:25 GMT

Alig akarom elhinni, hogy a magyar bíróságok képesek voltak becsületsértést megállapítani egy termék kritikája esetében. Már az is vitatható, hogy lehet-e jogi személynek becsülete – persze tudom, hogy a hivatalos álláspont szerint igenis, lehet. Még ezt elfogadva is:

1. A jogi személy jó hírneve álláspontom szerint kizárólag a vagyoni károkozás körében értelmezhető, mivel „emberi méltósággal” nem rendelkezik. Tudtommal ezt nem is állította senki, csak hogy üzleti jóhírneve van neki. Ez esetben azonban kizárólag polgári jogkövetkezmény lenne alkalmazható, nem pedig büntetőjogi! A büntetőjog eszköze ugyanis csak akkor alkalmazható, amikor olyan súlyú jogellenes cselekmény történik, hogy annak üldözése a társadalom érdeke. Még ha csak magánindítványra büntetendő is: állami gépezet indul be, ügyész vádol, ellentétben a polgári bíróság magánjellegével. Ehhez képest a magyar bíróság büntetőjogi jogkövetkezményt alkalmazott, amikor megrovásra ítélte UP-t (ami még akkor is sokkal súlyosabb, mint a kártérítés, ha az „elítélt” (mert az), inkább preferálta az előbbit.

2. Milyen alapon tekinthető becsületsértésnek egy jogi személy termékének kritikája? Akkor hogyan járhat el a fogyasztóvédelem? Miben különbözik ez a művészeti „termék”, színházi előadás, könyv stb. kritikájától, amelyek közismerten ugyancsak nem feltétlenül tapintatosan megfogalmazottak? Utóbbiak egyértelműen a szólásszabadság körébe tartoznak, ezt már tudtuk korábban is – ha máshonnan nem – a strasbourgi bíróság joggyakorlatából.

3. Ha a szóban forgó termék előállítására és reklámozására közpénzeket költenek, akkor nem éppenséggel közérdek-e a megtévesztő reklámozás, a termék alacsony minőségének közzététele? Nem inkább fogyasztóvédelmi díjjal kellett volna-e kitüntetni azt az újságírót, aki leleplezte, milyen rossz minőségű egy bizonyos, Hungaricummá kiharcolt márkanévvel rendelkező magyar termék?

És egyáltalán! Mi a szar folyik itt?

abortusz-ellenes kampány

Judit Bayer — Wed, 08 Jun 2011 20:46:50 GMT

Volt az MTV-n egy beszélgetés, amelyben nem hangzott el a lényeg: http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/05/16/08/Kampany_az_orokbefogadas_mellett_az_abortusz_ellen.aspx

Ami a plakáton áll, az nem tájékoztatás, hanem erkölcsi zsarolás. Tájékoztatás az lenne - és nem is lennék ellene - ha leírnák (akár kiírnák plakátra), hogy pl. hányan várnak örökbefogadható gyerekre. Vagy hogy az anonim örökbefogadást hol lehet kezdeményezni, hol lehet anonim módon szülni, esetleg alibit kérni, ha valakinek erre van szüksége. Vagy szólhatna arról is az információ, hogy a terhességnek és a szülésnek milyen pozitív élettani hatásai vannak az abortuszhoz képest. Vagy akár hogy milyen statisztikai esélye van a szövődményes meddőségnek, bár ez már manipulatív, hiszen ezer másik ténytől is függ, és ugyancsak riogatás lenne.

A kormányüzenet viszont semmivel sem könnyíti meg annak a helyzetét, aki döntési helyzetben van.

Senki sem állítja, hogy az abortusz jó dolog, és senki sem veszi félvállról, azt hiszem. Elcsépelt dolog arra hivatkozni, hogy megelőzni is lehetne az abortuszokat, például úgy, hogy könnyebben hozzáférhetővé teszik a fogamzásgátló eszközöket: mind az esemény előtti, mind az utáni tablettákat (utóbbiakat hírhedten megalázó procedúrával lehet beszerezni, de tulajdonképpen az előbbit is), óvszerautomatákat telepíteni megfelelő helyekre. Új dolog az örökbefogadást propagálni a megelőzés helyett, de ez is lehetne pártolható, ha pozitív üzenettel tennék.

Lehetne tehát tárgyilagos információkat közzétenni, ami valóban segíthetné a döntést.

De ha a propagandához ragaszkodnak, még akkor is lehetne pozitív üzeneteket küldeni, például pozitív kimenetelű élettörténeteket felmutatni, még ha fiktív is. Pl. egy család képét (lehet rajzolt is), azzal a szöveggel, hogy örökbefogadott gyerekükkel lett teljes az életük. Vagy egy anya képét azzal, hogy bár nehéz volt, örül, hogy megtartotta a gyerekét. Ez is nyálas és hamis, de mégsem erkölcsi zsarolás, hanem alternatíva felmutatása.

Sarkalatos törvény

Judit Bayer — Tue, 19 Apr 2011 10:34:00 GMT

Azért jó a sarkalatos törvény kifejezés ahelyett, hogy "a jelenlévő képviselők kétharmada", illetve az "összes képviselő kétharmada", mert nem mond semmit: akármi lehet a "sarkalatos" tartalma. Majd meg lehet határozni úgy, hogy akár 50%+2 fő, akár 4/5, vagy éppen aktuálisan Fidesznek kedvező arány lehessen.

Az Alkotmánybíróság szerepe

Judit Bayer — Thu, 14 Apr 2011 06:14:00 GMT

Ha jól értem, az AB akkor kapná vissza a hatáskörét, ha az államadósság 50 % alá csökken. Ez a mindenkori kormányt ellenérdekeltté teszi abban, hogy csökkentse az államadósságot.

De ráadásul nem éppen akkor lenne fontos a kormányzati kontroll, amikor magas az államadósság? Ha rendben a kassza, nagyobb szabadsága van a kormánynak, hogy azt csináljon, amit akar, és a választók is jobban tűrik a "rendfenntartást", ha tele a zsebük. Nem beszélve arról, hogy a parlamenti váltógazdaságban (ha lesz még ilyen) kitolhatnak egymással a kormányok: az egyik kormány jó gazdálkodása a másik számára teremti meg a kormányzati kontrollt, és fordítva.

Átgondolatlan, alibi intézkedés ez, ami megmutatja, hogy mit gondol a Fidesz az alkotmányos jogokról: nem pusztán azt, hogy azok útjában állnak a hatalomnak, ezt eddig is tudtuk (hogy ezt gondolja), hanem hogy jóléti luxusnak számítanak. Ezt már az afrikai államokban sem gondolják így.

Szavazati jog, törvény előtti egyenlőség, esélyegyenlőség

Judit Bayer — Mon, 04 Apr 2011 09:45:00 GMT

Szeretett rokonom kérdezte a minap, hogy mi is a baj a gyermekes anyák plusz szavazati jogával. Mondván, hogy hiszen akinek gyermeke van, annak erősebb érdeke fűződik ahhoz, hogy a jövő jól alakuljon, mint akinek nincs. Az világos, hogy nem a cselekvőképtelen gyermek helyett járna a szavazati jog, hiszen akkor gyermekenként járna, és ez is megnyitna számos új kérdést: ki szavaz az elmeállapotuk miatt cselekvőképtelenek, a közügyektől eltiltottak helyett. Nem, hanem a szülőnek, egészen pontosan az anyának járna azért, mert van gyereke, tehát kvázi beruházott a jövőbe.

Kezdetnek néhány kérdést:

1. Az apa talán nem ruház be? Kétségtelen, hogy praktikusan gyakran nem. Ne kezdjünk azon elmélkedni, hogy melyik szülő számára nagyobb beruházás, áldozat a gyerek, mert ez sehova sem vezet. De miért éppen az anyák kapják a plusz szavazati jogot?

2. Ha az erősebb érdek plusz szavazati jogot teremt, akkor vajon nem járna-e plusz szavazat a gazdagoknak is? Hiszen akinek vagyona van, annak erősebb érdeke fűződik a jövő biztonságához, mint akinek semmije sincs, azaz nincs veszteni valója.

3. Mi a helyzet a vállalkozókkal? Akinek működő vállalkozása van, az is erősebben érdekelt a jövő kedvező alakulásában, mint akinek nincs vállalkozása.

4. Vajon mennyire erős érdekeltsége van a magyarországi jövő alakulásában annak, aki nem lakik itt az országban, esetleg soha be sem tette a lábát ide? Megmondom: semmilyen érdekeltsége nincs. Érzelmei fűződhetnek ide, de az érdekeltsége nem több, mint bármelyik más külföldinek.

És most játsszunk el a gondolattal, hogy milyen is lenne ez a plusz szavazat, hogy lenne a legjobb, ha lenne:

5. Mivel nem a cselekvőképtelen, kiskorú gyermek miatt jár a plusz szavazat, hanem az „érdekeltség” miatt, világos, hogy az nem szűnik meg a gyermek nagykorúvá válásával, sőt. Tehát akkor ne csupán a kiskorú gyermeket nevelő nőket illesse meg, hanem minden olyan nőt, akinek valaha volt kiskorú gyermeke. Vajon feltétel-e, hogy a gyermek életben legyen? Hiszen, ha sajnálatos módon elhalálozott, akkor megszűnik a nő „plusz érdekeltsége” a jövőre nézve. És ha unokája születik, akkor persze erősödik az érdekeltség. A nagymamáknak tehát nem két, hanem minimum három szavazatuk legyen. Ezzel már én is egyetértek! Ugyanis:

6. Ha megvalósulna ez az ötlet, azzal gyakorlatilag a magyar női lakosság túlnyomó többségének több szavazatot biztosítanának, mint a férfiaknak. No lám, ez így már tetszik nekem! . De akkor minek álljunk meg félúton? Legyen minden nőnek csak egy szavazati joga, de vegyük el a férfiakét! Egyben a közügyek viselésétől is fosszuk meg őket! Így tudtommal 35 parlamenti képviselő marad, mindjárt kész a kis állam!

7. Egy gond marad csak: ha csak gyermekes nőknek jár a (plusz) szavazati jog, azzal azokat a nőket büntetjük, akiknek nincs gyermekük, pedig szeretnének. Holott ez nagyon gyakran nem rajtuk, hanem a férfiakon múlik, akik nem akarnak kötélnek állni. Mielőtt a szingliket kezdik – immár nem csak verbálisan, hanem közjogilag is – diszkriminálni, inkább a férfiakat ösztönözzék az elköteleződésre, gyermekvállalásra. De nem feltétlenül a szavazati jog megvonása lenne a legalkalmasabb eszköz erre.

Összefoglalva:

Az embereknek nem egyformák az érdekeltségeik, a képességeik, a termékenységük, a teherviselési képességük. Tehát az élet minden területén a teljes egyenlőség persze nem valósulhat meg. Éppen ezért fontos, hogy legalább a törvény elismerje azt, hogy minden ember egyedi és értékes személyiség, akinek a méltósága nem több, és nem kevesebb, mint másé, és hogy az állam nem tesz különbséget szegény és gazdag, gyermekes és gyermektelen, férfi és nő, magyar és cigány, hetero és meleg között.

Ha ezt az elvet egy ponton megbontjuk, akkor bármilyen más okból tovább bonthatjuk. Nem járna-e több szavazat az iskolázottnak, mint az iskolázottnak, hiszen jobban meg tudja ítélni az ügyeket? Az idősebbnek, mint a fiatalnak – vagy éppen fordítva?

És mindeközben magam ellen beszélek, hiszen PhD-s, gyermekes nőként a tápláléklánc csúcsán lennék e szerint a logika szerint. Miközben a valóság az, hogy le vagyunk szarva, mi diplomások, és mi anyák.

A nők korai gyermekvállalását nem retorikával meg szankciókkal lehet növelni, hanem a következőkkel:

1. a munka világa ne diszkriminálja a gyermekes nőket

· ennek egyik eszköze lehet, ha a férfiak is elmennek néhány hónap GYES-re: így a munkáltató számára kisebb a különbség a férfi és női munkavállaló között, tehát kevésbé fog diszkriminálni. A férfi csak akkor fog gyesre menni, ha azt a szabadságot a nő nem veheti ki helyette.

· legyen elég bölcsőde, óvoda. Ne sulykolják azt, hogy a nőnek három évig otthon kell lenni a gyerekkel, mert ez nem igaz.

· legyenek félállások, hogy a nők több időt tölthessenek a gyerekükkel. És a félállás ne azt jelentse, amit ma: hogy félpénzért az egész munkát el kell végezni, legfeljebb egy részét hazaviheti a nő.

Mert ma, ha egy huszonéves nő elmegy szülni, 2x3 év GYES után, harmincévesen, szakmai gyakorlat nélkül hova veszik fel dolgozni? Na, ez visszatartja a nőket a korai szüléstől.

2. Nem a nőket, hanem a férfiakat kellene „szuttyongatni”, „ösztönözni”. Mire? hogy képezzék magukat, sportoljanak, legyenek kulturáltak, ne csak a pénz/hatalom/siker érdekelje őket. Magyarországon jóval több nő szerez diplomát, mint férfi, és tovább is élnek, egészségesebbek. Ebből azt a rosszul hangzó következtetést vonhatjuk le, hogy a nők magasabb „társadalmi életszínvonalon” élnek. Holott minden nő olyan férfit szeretne, akire fel tud nézni, és minden férfi olyan nőt, aki őrá felnéz. Ebből pedig az következik – statisztikailag is kimutathatóan – hogy a szegény, iskolázatlan férfiak, és a csinos, iskolázott nők találnak legnehezebben partnert maguknak. Mert alattuk, illetve felettük már nincs miből válogatni.

Tehát csak az egyik gond a férfiak elköteleződési hajlandósága, természetesen az is nyom a latban. De a másik, hogy a magyar férfiak összessége elmaradott a magyar nőkhöz képest. Ezen pedig bizony lehetne társadalompolitikai eszközökkel változtatni.